Határtalanul pályázat/beszámoló 2022-2023

A Magas-Tátra legszebb tájain jártunk

Idén – mint eddig jónéhány éve már- iskolánk tanulói és tanárai újra részt vettek a Határtalanul program kirándulásán Kelet-Szlovákiában. A Határtalanul Program célja nem más, minthogy a program keretében a magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vegyenek részt a szomszédos országok magyarlakta területein. A sikeres pályázás, és eredményes szervezés után 46 Mórás diák és 6 tanár indult el felfedezni Felvidék csodálatos tájait, megnézni múltunk örökségeit. Április 17-21-e között egy olyan kirándulás részese lehettünk, amelynek emléke sokáig élni fog bennünk.

Utunk első állomása Rimaszombat volt. Itt csatlakozott hozzánk Vörös Attila, aki az egy hét alatt rengeteg mindent mesélt nekünk a felkeresett helyekről. De ő volt az, aki mindenben segített nekünk, legyen ez tolmácsolás, útbaigazítás, technikai probléma elhárítása. Kedves, humoros személyiségével hamar népszerű lett a diákok körében is. Rimaszombaton meglátogattuk a Tompa Mihály Alapiskolát. Az intézmény igazgatónője mesélt nekünk arról, hogy a múlt század fordulóján épült elemi iskola 1999-ben vette fel a papköltő nevét. Azóta áll Boros István szobrász műve az épület lépcsőfordulójában. A köszöntő és történelmi ismertető után a diákoknak lehetősége volt az ott tanuló magyar diákokkal beszélgetni. Rövid találkozónk után indultunk tovább Gombaszögre, ahol egy középkori pálos kolostor romjait tekintettük meg. Megtudtuk azt is, hogy a nevezetes kirándulóhely mellett nyaranta a Gombaszögi Nyári Tábor működik, amely a szlovákiai magyar és a határontúli magyar fiatalok kedvenc fesztiválhelye. Ezen a napon még megcsodáltuk a betléri Andrássy-kastély gyönyörű díszparkját és az eklektikus stílusban épült „palotáját”.

A következő napon sem maradtunk élmények nélkül. Talán a hét egyik leginkább várt programja következett. A Dunajec folyón való tutajozás minden diák egyik kedvencévé vált. A folyó áttörésében használt tutajok 5 db egymáshoz erősített ladikból álltak, amelybe 14 ember ülhetett be egyszerre. A tutaj elejében és végében voltak azok az emberek, akik irányították a kis hajót. A lassú sodrású folyón volt alkalmunk megcsodálni a tájat. Kirándulásunk következő állomása Lubló vára volt. A Poprád folyó bal partján álló ősi vár Kelet-Szlovákia egyik legérdekesebb erődítménye, melyből gyönyörű kilátás nyílt a környező vidékekre, és gótikus- reneszánsz részleteivel csodálatos turisztikai látványosság. Mindezek után természetesen nem maradhatott el egy jellegzetes szlovákiai édességeket árusító bolt felkeresése sem.

Ha már Tátra, akkor kihagyhatatlan program a magas hegycsúcsok bevétele! Másnap a Tátralomnici drótkötélpályán szerettünk volna feljutni a Lomnici-csúcsra. Mivel ez nem volt lehetséges, így siklóvasúttal mentünk fel a Tarpataki vízeséshez, amely a tengerszint felett 1300 méter magasan csodálható meg. Hol gyorsabban, hol lassabban meneteltünk a sziklák övezte keskeny domboldali utakon, élvezve a tátrai levegő tisztaságát, és gyönyörködve a táj lenyűgöző szépségében. E csodálatos tájban azonban végig nyomát leltük a tátrai viharok kegyetlenségeinek, hiszen az óriás kidőlt fenyőtörzsek végig keresztezték a domboldalt és a vízesés habjait.

Szlovákia, a Tátra és a Csorba-tó neve mára szinte összeforrott. Mi sem hagyhattuk ki ezt a páratlan szépségű hely felkeresését. 4. nap, délelőttje! A Csorba-tó Szlovákia II. legnagyobb tava. A nyáron kristályvizű tavat megkerülni egy közel 2 km-res sétával lehetett. A befagyott tó szemkápráztató gyönyörűsége mellett már csak a hó és a hógolyócsata izgalma okozott nagyobb örömet a diákoknak. Talán még mindig ott időznénk, ha idegenvezetőnk érdekes tájékoztatója nem motivált volna tovább haladásra. A tó körül kitett táblákból nem csak a táj növényzetéről tudtunk meg többet, hanem pl. arról is, hogy a környék jellegzetes állata a barna medve, a mormota, és a sebes pisztráng. Szlovákia a kastély, a sok történelmi város és nemzeti parkok lenyűgöző tájai mellett a barlangok országa is. Egy ilyen barlang várt bennünket ezen a napon, ahol a földalatti csarnokban és a gazdag díszítmények titokzatos világában fedezhettük fel a föld alatti világ szépségeit. Bár a barlang megtekintése rövid volt, mégis mindannyiunkat lenyűgözött. Útban Késmárk felé még megnéztünk egy picike gejzírt is, ami egy domboldalon helyezkedett el. Igazi építészeti csodával találkoztunk Késmárkon, ahol két evangélikus templomot kerestünk fel. Kedves, helyi idegenvezetőnk elmondása alapján megtudtuk, hogy a korábban épült fatemplom a világörökség része, és barokk stílusban épült. A hagyomány szerint az építkezésben svéd tengerészek is részt vettek. Az ismertető után átsétáltunk a mellette álló nagyobb és feltűnőbb evangélikus templomba, amely a XIX. században épült. Ebben található Thököly Imre sírja. Szép pillanata volt utazásunknak, amikor a sírra elhelyeztük a nemzeti-szín övezte koszorút és elénekeltük a Himnuszt. Aznap utunk folytatásaként még egy rövid sétát tettünk Lőcse történelmi belvárosában, ahol a szégyenketrecbe beállt lányok fotózkodhattak is.

Kirándulásunk utolsó napjára Kassa megtekintése maradt. Profi idegenvezetőnktől elköszönve kissé fáradtan, de lelkesen indultunk el a hatalmas város megtekintésére. Új idegenvezetőnkkel megtekintettük Márai Sándor író szobrát, és végig sétáltunk a város hosszú főutcáján. Az egész hét utolsó állomás a Szent Erzsébet-székesegyház megtekintése volt. A hatalmas gótikus katedrális ad helyet Rákóczi Ferenc végső nyughelyének. Akinek még volt ereje felmehetett a templom tornyába is, és megcsodálhatta a városra nyíló panorámát.

5 nap hosszúnak tűnik. De számunkra nem volt az! A színes programok mellett kellemes környezetben pihentünk. A szálloda finom reggelijét és meleg vacsoráját élvezhettük. Minden este az aznapi programból vetélkedőt készítettünk a gyerekeknek.

Rengeteg érdekes programon vettünk részt, sokat tanultunk, és élményekkel gazdagon tértünk haza. A diákok visszajelzéseiből tudjuk, hogy mindenki szeretne jövőre is visszatérni.

Zellesné Mezősi Tünde


Tekintsék meg Bozzai Marcell 8.n osztályos tanulónk videóját:

Alább pedig Ficzay Kira 7.a osztályos tanulónk beszámolóját láthatják: