Kedves Ibi!

Ma ért a hír, hogy az égi tanári karba felvettek.

Döbbenve állok a hír előtt, hisz tegnap a rendelőintézetben Ernővel összefutottam miközben az oltásra vártam. Váltottunk pár szót Rólad. Vibráló egyéniséged fokozatosan lecsendesült. A közeli és távolabbi emlékeid elröppentek. A világ már nem mondott újat.

Nézem a régi helyed az irodában. Emlékek sokasága kavarog fel bennem. Egyike-másika most is mosolyt varázsol az arcomra. A kalapom, amit kíváncsiságból felvettél. Tényleg nem állt jól, de sikerült a helyzetet úgy átalakítani, hogy a középpontban Te legyél és nevessünk. A farsangok hangulata, a tanári produkciók, amelyekben lelkesen szerepeltél.

Képzeld az irodai telefon nem csak neked esik le, szerintem a hely teszi!

Kifogyhatatlan energiádat nyáron különösen irigyeltem. Mások várták már a jól megérdemelt szabadságot, ahogy én is. Te akkor kezdted a napközis tábor szervezését. Csapatot építettél és sok rászoruló gyereknek élménnyé tetted a nyári szünetet.

Egymás gyerekeit tanítottuk sok-sok örömmel. Fiam még nem volt iskolás és Te felhívtál bennünket. Emlékszel? Persze, hogy emlékszel. Sokszor emlegetted a történetet. Ádám vette fel a telefont és megkérdezted tőle, mit csinál. Ő teljes természetességgel válaszolt, veled beszélek. A humorra fogékony voltál.

A lazaságod, vidámságod, a lendületességed hiányozni fog.

Szeretettel: Gyöngyi

2021. március 26.