Tatai tanulmányi kirándulás

Tanulmányi kirándulás Tatán

 

Izgalmas nap elé néztünk szept. 27-én, pénteken. Tatára indultunk busszal. Az 5.n és a 6.n osztály együtt. A kirándulás fő programja a tanösvény és a Német Nemzetiségi Múzeum meglátogatása volt. Ezen kívül még terveztük a tatai Öreg-tó és az Esterházy-kastély környékének bejárását.

Napsütéses, kellemes időben látogattunk el a Napfényes Tatai Tanösvényre. Sétánkat rengeteg élmény kísérte. Hallgattuk a békák párbeszédét, a füzikék csivitelését, hosszasan figyeltük a lápos vidéken úszó tavirózsákat, vízipókokat, a tóban lubickoló halakat. Elhaladtunk több karsztforrás mellett, egyesével átkeltünk a tó fölötti függőhídon, és közben megcsodáltuk a környék buja növényzetét. A tóban még teknőst is felfedeztek a gyerekek, sokan meg is örökítették a telefonjukkal. Sok-sok fotó készült a színes erdőről, a termésekről, a kis tavakról.

A mesterséges eredetű Öreg-tó szintén számos érdekességet tartogatott. Ez az ország legrégebbi halastava. Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város. A déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be, és öt ágon keresztül távozik észak felé a városon át. A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, a vonulási időszakban ritka madárfajok tömege található meg a környezetében. Rendszeresen 20 ezer egyednél is több madár tartózkodik itt.

Számos érdekességet tudtunk meg a tavak városáról, a várkastélyról. Az Esterházy sétányon haladva láttunk vízimalmot, városmakettet, több zsilipet, hajóállomást. Még a sárkányhajósokra és a dobszóra is felfigyeltünk. Az Öreg-tó partjánál Keresztelő Szent János szobrát is megnéztük. A híres szobor a tó vizében, a hattyúpihenő sziklán áll. Eredeti helye ugyan nem itt volt, hiszen először a Melegvíz partján állították fel, a II. világháborúban azonban megsérült, és végül alapos restaurációt követően 1989-ben került a jelenlegi helyére. Azóta a város egyik jelképének számít. Most ugyan hattyúkat nem láttunk, de sok vadkacsa pihent a szobor tövében és úszkált a tó vizében. Mód volt arra is, hogy kacsaetető automatából vett csemegével megetessük a vízimadarakat.

Fagyizás után a Német Nemzetiségi Múzeum rendkívüli nép- és honismereti óráján vettünk részt. A gyerekek csoportokban, illetve együtt dolgozva, játékos feladatokon keresztül tanultak a német betelepültek mindennapi életéről, munkáiról. Úgynevezett dobozokban kiállított használati tárgyakat, öltözékeket, szerszámokat ismerhettek meg. A tematikusan berendezett kiállítóteremben sok hasznos információt tudtunk meg a tatai német nemzetiségi családok életéről.

Jól sikerült, tartalmas, élménydús nap után kicsit fáradtan, de jókedvűen érkeztünk haza az iskolához. Tervezzük, hogy tavasszal ismét együtt utazunk Egerbe, Dobó városába.

Némethné Korom Edit